Felnőttként, ha visszatekintek, akkor úgy látom, hogy számos olyan terület volt az életemben, mellyel kapcsolatban azt érzem, hogy gyermekkori önmagam köszön vissza az adott szituációból: például emlékszem, hogy nagyon szerettem LEGO-zni, Duplózni, különféle építőkockás játékokkal játszani. Szerettem berendezni a kis embereknek a hálószobákat, a konyhát, eljátszani, hogy ők egy család és hogy milyen életük lehet a kis házban, amit felhúztam nekik.
Gondolom mindenki így volt ezzel, de én magamat képzeltem a helyükbe, azt a kis építőkocka házat magamnak építettem és a jövendőbeli családomnak. Később is odavoltam a lakberendezésért, a gyönyörű otthonokért és lakberendezési tárgyakért, az IKEA bútorokért.
Sok ilyen esetről hallottam már, hogy a gyerekkori időtöltésekből végül felnőttkori hivatás, vagy hobbi lett, tehát az én életemben is valami hasonló történt az építőkockák kapcsán. De ha nem is derül ki, hogy valaki őstehetség egy adott területen, akkor is hasznos lehet a finommotorikus képességek fejlesztése miatt, ha a gyermekként a kezük ügyébe kerül az építőkocka.
A játékboltok kínálatában számos lehetőség nyílik már arra, hogy az ember különféle színben, méretben és kiszerelésben találjon kockákat. Az óriás, puha kockákat elsősorban a kicsi gyerekeknek szánják a gyártók, hiszen ők még mindent a szájukba vesznek, alkalmasint le is nyelik azt, amit le tudnak. Később, amikor a fogacskák kinőnek érdemes keményebb kockákra váltani, pont azért, hogy ne nyeljék le a darabokat. Vannak már puha gumiszerű műanyag kockák is nekik. Ezek a nagyobb építőkocka darabok is képesek arra, hogy segítsék a kicsiknek a kézügyességét, illetve jó szolgálatot tehetnek abban is, hogy a különböző formákat, színeket megtanítsák nekik a szülők.
